2. nap – ez sem könnyű
Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy elkezdjük felfedezni a várost. Ez nem lesz könnyű, hiszen óriási városról van szó. Ha az agglomerációt is hozzászámoljuk, akkor Los Angeles nagyobb, mint New York. Itt szinte mindenki autóval közlekedik, persze busszal is lehet, de nagyon sokat kell várni rá, és a csatlakozások sem túl jók, úgyhogy inkább mi is a kocsit választottuk. Arról nem is beszélve, hogy sokkal olcsóbb, mint kettőnknek a buszjegy. Reggelire ismét egy szép banán, meg egy gyönyörű narancs. Bár nem laktam jól, egyelőre nem is éhezek. Viszont kávét azt iszunk, mert itt nagyon finom kávékat kapni. Lily inkább a capuccino-t szereti, úgyhogy neki azt csináltunk. Mivel ma keményítő nap van, mindketten vegyes főzeléket ettünk egy kifőzdében. Borsó, répa, meg még vagy öt fajta zöldség volt benne, aminek mondta ugyan a török(?) tulaj a nevét, de most még nem tudjuk, mi lehetett az. Egy biztos, hogy finom volt, és óriási adag, mert mindketten otthagytuk majdnem a felét. Pici alufólia tányérban el is csomagolták, úgyhogy meglesz a vacsora is belőle. Az alvás ma megint nem lesz probléma, az időeltolódáson kívül most már a városnézés és a rengeteg gyaloglás is rettentően kifárasztott minket. Remélem, azért lesz időm írni minden nap.