3. nap – ma tésztát eszünk
Tegnap este és éjjel volt az első olyan érzésem, hogy éhes vagyok. Valahogy a tegnapi főzelék maradványa nem volt teljesen elég vacsorára. Este 11 körül már nagyokat kordult mindkettőnk pocakja, jót is mulattunk rajta. Aztán a fáradtság nagyobb volt, mint az éhség, így hát sikerült elaludnunk mindkettőnknek. Én reggel Lily barátnőm gyomorkorgására ébredtem, aztán meg a sajátomra lettem figyelmes, gyorsan fel is keltem, és megettem a reggeli banánomat. Ettől aztán el is állt a korgás és nehezen álltam meg, hogy ne egyek még egyet. Aztán egy nagyobb narancs, remélem ezzel kihúzom délig. Ma szénhidrát nap van, úgy döntöttünk, hogy városnézés közben valamelyik pizzériát ejtjük útba. A választék bőséges, úgyhogy azzal nem lesz gond. Egyébként érdekes, hogy itt, Los Angeles-ben mennyi náció él, egy városban, nyugalomban, békében egymás mellett. Állítólag majdnem 150 nemzetség fordul elő a városban, és majdnem a fele nem is itt született. Valahogy sokkal nyugodtabbak az emberek és mosolygósak. A pizzériában egy-egy szelet pizzát kértünk, dehát itt akkora egy szelet, mint nálunk kettő. Nem baj, lecsúszott, majd a vacsoránál kicsit visszaveszünk az adagból. 
Vacsorára egy zacskó kekszet vettünk, ami szépen el is fogyott tévénézés közben. A szabályok azt írják elő, hogy főzőcsokit is kell enni, de sajnos nem tudta a boltos, hogy miről beszélünk, így hát maradt a keserű csokoládé, reméljük az is megteszi. Egyébként Lily-vel megbeszéltük, hogy a 10. napon veszünk egy mérleget, hogy lássuk, van-e eredménye a diétánknak.